Lágy esti szellő fúj, kissé felborzolja a gyönyörű nő haját, aki egy pihe finomságú mozdulattal kisimítja szeméből a frufruját, majd merengő tekintettel néz a távolba. Kifogástalan alakján selyemruha leng, derekán kissé ráncolódva, majd csípőjén újra kisimul az olívzöld anyag.  A tenger türkize és az ég kékje lágyan körbeöleli a látványt, amikor a nő boldogan beleszippant a tenger sós levegőjébe. Ekkor egy sötét árny hátulról rövid tétovázás után megsimogatja a nyakát, majd őrült indulattal szorongatni kezdi.  A nő néhány pillanat múlva holtan omlik le a földre. A férfi kétségbeeséssel mered a halott nőre, majd zokogva ráborul a testére.

 Ugye, ismerős a kép? Száz, meg ezer film kezdődik vagy végződik hasonló jelenettel, melyekben mindegyikben a féltékenység a főszereplő. Ezek közül a leghíresebb talán Shakespeare Otellója, de nincs olyan szerelmi történet, amelyben ne jelenne meg valamilyen formában ez a leggyakrabban mérgező, romboló érzelem. Rendszerint ezzel kezdődnek vagy folytatódnak a bonyodalmak, vagy így végződik maga a történet.

 Milyen szép is lenne, ha csupán filmekben látnánk féltékenységi jeleneteket! Esetleg regényekben olvasnánk róla, és soha, de soha nem kellene átélnünk a valóságban ezt a leggyakrabban negatív és kizsákmányoló, önértékelést, önbecsülést romboló, szélsőséges esetben gyilkos érzelmet.

 Erre azonban nagyon kevés az esély, mivel a mindannyiunkba beprogramozott evolúciós parancs azt diktálja, hogy védjük meg párunkat a harmadiktól. Nyilvánvalóan azt a célt szolgálják ezek az utasítások, hogy biztonságosan fel tudjuk nevelni az utódainkat. Ezek olyan ösztönszintű érzések, amelyek minden párkapcsolatban megjelennek előbb vagy utóbb. Ha csak erről szólna, könnyedén megbirkóznánk vele. Azonban van itt még valami. A féltékenység érzését kisebbrendűségi érzés, bizonytalanság, birtoklási vágy is motiválhatja, melyek gyermekkori élmények hatására kialakuló érzelmi jelenségek, komplexusok, melyek képesek összetörni, szétrombolni a kapcsolatokat.

 Szinte teljesen mindegy, hogy ez az érzés megalapozott, vagy csak feltételezésen, gyanún alapszik, a végeredmény ugyanaz: két egymásnak feszülő ember, tele kételkedéssel és bizalmatlansággal, egy egyre labilisabbá váló kapcsolatban.

 Mégis mit lehet tenni, ha felmerül a kérdés, megcsalt-e a párom? Ön mit tenne hasonló helyzetben? A legrosszabb döntés az, ha felfogadunk egy magánnyomozót, aki horribilis összegért leszállít néhány kompromittáló fotót, ami még mindig nem bizonyíték a megcsalás tényére, viszont még jobban felkorbácsolja az indulatokat. Nem lenne elég esetleg annyi, hogy megpróbáljuk párunk figyelmét még inkább magunkra vonzani? Esetleg átgondolni, hogy mennyire hanyagoltuk őt el az utóbbi időben a munkánk, a gyerekek, a beteg szülők vagy a barátaink miatt?

 Egy biztos: nincsenek tökéletes szülők, mint ahogy nincsenek tökéletes gyermekkorok sem. A leggondosabb szülői nevelés mellett is sérülhet a gyermeki lélek, ha másra, többre, jobbra vágyunk gyermekként, mint amit a szülők képesek megadni nekünk. Ugyanis nekik is vannak saját lelki problémáik, az ő szüleik sem voltak tökéletesek, s bármennyire szeretnék is azokat a gyermeknevelés érdekében a háttérbe szorítani, nem képesek rá. Ha nem tudjuk saját módszereinkkel leküzdeni ezt a félelmetes érzést, ne szégyelljük szakember segítségét kérni. Többet tudnak segíteni, mint gondolnánk.

Kövesd FB oldalunk : Szerelem 2021

Ismerkedek most! Katt https://discord.gg/fwaGUtGvnq